Gregorovits Lipót Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola

Iskolánk névadója Gregorovits Lipót

Gregorovits Lipót 1883. november 5-én született a közeli Nemeskosúton. 1907-ben szentelték pappá, majd 1914-ig Gútán működött. Az első világháború kezdetének évében, 1914-ben került Jókára, és itt is maradt a második világháborúig. Nem is álmodhat ember megfelelőbb időszakról, ha semmiből akar maradandót teremteni! Ő megtette.

Az első világégés után máris bizonyította emberszeretetét, mikor megszervezte a hadiárvák és a hadiözvegyek megsegítését. Tudnunk kell, falunkban a szegénység nem csak a háború utáni években volt jelen, hanem vendég maradt továbbra is. Ezért állandósult a szokás, hogy telente az atyához jártak a szegénygyerekek étkezni, esetenként 180-200-an. Karácsonykor ruhákat, cipőt kaptak ajándékba. Munkájában az általa falunkba hozott keresztes apácák is segítették, akik a húszas években megalakították falunkban az első óvodát az akkori zárdában. A falu lányaiból létrehozta a Máriaegyletet. Ugyanebben az időben történt meg a római katolikus templom kereszthajójának megépítése, zsindelytetejének lecserélése.

A húszas évek derekán kibővítette a zárda épületét, hozzáépíttetett három osztályt és egy irodát. A „ne pénzt adjatok, szíveket” jelszóval sikerült maga mögé állítania a falu népét, akik, ha kellett, mellé sorakoztak és segítettek. Mikor a zárda szomszédságában leégett a szegényház (mai Ispita), megtalálta a módját, hogy azt újjáépíttesse. Úgyszintén nagyrészt önerőből sikerült megépítenie az úgynevezett „katolikus otthont”. Eredetileg víz állt azon a helyen, de feltöltötték kaviccsal, és a helyén épült otthon helyt adott három tanteremnek és egy nagyteremnek, mely a kultúrház szerepét is betöltötte, színdarabokat adtak ott elő, bálokat rendeztek (az apácák felügyelete alatt). Ez az épület ma is áll, egészségügyi központként szolgál. Falunkban még az ő nevéhez fűződik a kántorlakás (Béke út – Fő út sarok) és más épületek megépítése. A parasztoknak is segített, ha nem volt miből vetniük, gabonahitelhez juttatta őket.

Gregorovits atya neve azonban messze községünktől is ismerősen csengett. A harmincas évek közepén parlamenti képviselő volt Prágában. Annak a Magyar Keresztényszocialista Pártnak volt a tagja, mint Esterházy János. Palkovics Viktor gútai plébános segítségével Mariánum néven fiúinternátust hozott létre Komáromban, segítette a szenci gimnázium épületének befejezését is. Nagyrészt az ő gyűjtéséből sikerült felújítani a máriatali stációkat, és a pakai templom újjáépítése is az ő meggyőző miséjének köszönhető.

A II. világháború alatt Esztergomba került, s talán ennek köszönhető, hogy nem került munkatáborba, mint párttársai. Jókáról azonban nem feledkezett meg, s onnan segítette 1941-ben a ma zárdaként ismert épület felépítését. 1957-ben, aranymiséje után halt meg, s az esztergomi bazilika katakombáiba temették el.